Ausztrál termelők bőséges termése kókuszroston
A kókuszrost, amely nem is olyan régen még a kókuszpálma hulladékanyagaként óriási „hegyekben” halmozódott, most egyre növekvő népszerűségű közeg a zöldségek és gyümölcsök, nevezetesen a paradicsom, saláta, uborka, paprika, szamóca és a dinnye hidorkultúrás termesztésében. Már Ausztráliában is sikeresen használják.
Számos környzetvédelmi kérdés segítette a kókuszrost ipar fellendülését, de leginkább a tőzeglápi élőhelyek számának csökkenése és a használt kőgyapot kezelésével kapcsolatos aggodalmak. Ezenkívül az édesvíz készletek globális csökkenése növelte az érdeklődést a kókuszrost iránt annak vízmegtartó képességei miatt. Hasonlóképpen az a tény, hogy a növénykultúra végén a közeg kiválóan felhasználható talajjavításra, megfelel a napjainkban már általánosnak mondható igényeknek, amelyet a megújuló erőforrások és az újrahasznosított vagy komposztált anyagok iránt támasztunk.
Paradicsom
Ausztrália legnagyobb és legfejlettebb paradicsomtermelő üvegháztelepe a Costa csoport tulajdonában lévő ’Top of the Ranges Tomatoes’, amely csúcstechnikájú üzem összesen 10 ha-on helyezkedik el, felosztva téli és nyári termesztésre, ezáltal optimális termesztési feltételeket teremtve a fürtös paradicsom egész éves termesztéséhez. Mióta a termelés 2005 augusztusában megkezdődött 6 millió kilogrammos éves hozamot értek el és a tervek szerint jövőre megduplázzák a termesztőfelületet. A termést Ausztráliában és világszerte is értékesítik „Blush” márkanév alatt. A növények hidrokultúrás termesztése a Galuku cég által előállított kókuszrost paplanon történik.
Az üvegház vezetője, Godfrey Dol, 20 éves hidrokultúrás termesztési tapasztalattal rendelkezik, amelyet az Egyesült Államokban és Szaudi-Arábiában szerzett. Az ár volt a meghatározó tényező, amikor a új közeg után nézett a ’Top of the Range’, mivel a kőgyapot a magas szállítási áraknak köszönhetően igen drága Ausztráliában. Dol úr elmondása szerint a nyári időszakban a kókuszdiórost jelentősen jobb a növények számára a kőgyapotnál a melegebb klímájú vidékeken, ugyanakkor nem olyan tömör szerkezetű. A magas víztartó kapacitásának hála a terméskötődés idején a kókuszrost a vegetatív növekedést segíti elő, különösen a kultúra korai szakaszában, amit a termelő a közeg szárazabban tartásával és az tápoldat EC-jének növelésével ellensúlyoz, így téve generatívabbá a növényt.
A növénytermesztő telep évente 50.000 15 literes paplant használ fel, amelyet az első csöpögtetés során pufferolnak kálcium és vas tartalmú tápoldattal történő feltöltés során. Minden paplanon 6 növényt helyeznek el az 1 éves termesztési ciklusra, amely 40 hét terméshozó időszakot foglal magába. 3 növény/m2-es ültetési sűrűség mellett az átlagos hozam 60 kg/m2 (65 kg/m2 a nyári időszakban).
Dol úr elmondása szerint a legfőbb kezelési probléma a kókuszrost túlnedvesedésének megakadályozása. Durvább frakciójú keverék alkalmazására tért át és jelentősen lecsökkentette az öntözések számát a korai vegetatív növekedési fázisban. Azokban az országokban, ahol a kőgyapot viszonylagosan olcsó érthetőnek tartja, hogy a termelők vonakodnak a kókuszrost használatától és elmondása szerint Ausztráliában is számos termelő nehezen birkózik meg a másféle öntözési módszer gyakorlatban történő alkalmazásával.
Uborka
Tony Hatem a T&W Greenhouse Supplies-tól a fűrészporos és földkeverékben történő uborkatermesztésről tért át a kókuszrost paplanra. Elmondása szerint az első időszakban neki is okozott némi gondot a tápoldatozás. „Meg kellett tanulnunk hogyan kezeljük és hogy kevesebb tápoldatot juttassunk ki télen, mivel az uborka nagyon érzékeny a túl sok vízre.” Amikor azonban sikerült megszoknia megkedvelte a kókuszrostot, mivel tisztább és kevesebb betegség problémát okoz a többi közeghez képest. Úgy érzi, hogy a fűrészpor használta „túl sok fa kivágását eredményezi” és a kókuszrostot „nagyon természetes közegnek” találja.
Paprika
A kaliforniai paprikát termelő tasmániai New Life telep termelési vezetője, Chris Stafferton vezetésével 1 ha fólia alatt történik a termelés és további 1,8 ha üvegház építése van folyamatban. „A vállalkozásunk pár éve fűrészporon történő paradicsom-termeléssel indult el. Mivel azonban a fűrészport magunk töltöttük zsákokba, ezért egészségügyi és munkavédelmi gondok merültek fel,” mondja Stafferton. Átálltak a kőgyapotos termesztésre, de itt a használt paplanok elhelyezése volt környezetvédelmi szempontból sikertelen. Ezek után fedezték fel a kókuszrostot. „Beleillett a profilunkba és a kókuszrost paplanok lehetővé teszik az növényház gyors berendezését a kultúraváltáskor” mondja. A vetés és betakarítás között egy éves ciklus telik el. A műanyag zsákokat ugyan nem hasznosítják újra, de kedveli magát a tényt, hogy a kókuszrost újrahasznosítható, mint földkeverék alapanyag vagy talajjavító. A palántákat jelenleg kőgyapot vetőelemben szaporítják, de a jövőben ezt is le akarják cserélni kókuszrostból készült vetőelemre.
Előnyök
Termelők és számos független ausztrál szaktanácsadó megerősíti a kókuszrosthoz fűződő legtöbb pozitív tapasztalatot, mint pl. a víztartó-képességét és a légporozitását. Akár a saját súlyának nyolcszorosát tudja felvenni vízből és minden más termesztőközegnél jobban megtartja azt. Könnyen újranedvesíthető, nem zsugorodik össze, reped meg, kérgesedik, valamint soha nem válik víztaszítóvá, hasonlóan, mint amikor a tőzeg kiszárad és „átfut” rajta a víz.
A kókuszrost jó légporozitása lehetővé teszi a gyökerek jó levegőzöttségét és a hajszálgyökerek fejlődését, gyorsabb csírázást, gyökeresedést és növekedést. Ausztrál termelők, akik a kókuszrostot a zöldségpalánták, kézbenoltott rózsaoltványok és egyéb dísznövények nevelésére is használják, mind egyetértenek abban, hogy a kókuszrost használata kiváló eredményeket nyújtott az azt megelőzően használt közeghez képest.
Ezenkívül, mivel a kókuszrost rendkívül lassan bomlik le, egyes hidrokultúrás rózsatermesztők akár 5 évig is termesztenek benne és ezt követően a termesztőpaplanokat a zöldségtermelők használhatják tovább mivel azok betegséget nem terjesztenek és ideálisak a kultúraváltáshoz.
Hátrányok
A magas szállítási költségek és a megbízhatatlan beszerzési források komoly gondot jelenthetnek egyes helyeken. Ami egykor hulladékanyag volt, most egyre ritkábbá válik és így emelkedik az értéke. A Galuku igazgatója, Joe Davids szerint az egyre növekvő számú kókuszrost előállító cég növeli a piaci versenyt és kiélezi az árversenyt. Mivel a kókuszrost előállítás a fejlődő országokban található és alapvetően mezőgazdasági jellegű, ezért nehéz megbízható üzleti partnert találni és Joe Davids szerint öt éven belül a minőségi termékek iránti kereslet túlszárnyalja majd a kínálatot a piacon.
Új tecnológia
Davids szerint a jövőben az új technológiák alkalmazása a kulcs a sikerhez. A vezető nyersanyag-előállítók alkalmazzák azt a kifinomult szitáló eljárást, amely segítségével a különböző méret szerinti frakciókat szétválasztják, különböző termékeket alkotván különböző kultúrák számára. Elmondása szerint az ellátás javításának a kulcsa a mechanikus szárítás olcsó és energiatakarékos megoldása. Jelenleg a kókuszdió részeinek külön történik a feldolgozása. „A jövőben lehet, hogy olyan helyzetbe kerülünk, hogy az egész kókuszdiót meg kell vásároljuk”, mondja Davids. A Galuku már rendelkezik egy kísérleti integrált kókuszdió feldolgozó üzemmel, amely energiellátását a kókuszhéj faszénné történő átalakítása fedezi.
Kezelési kérdések
A kókuszrost természetszerűleg sós, nagymennyiségű, vízben oldható klórral és nátriumkloriddal. Az héj hosszú időn keresztül történő áztatása és öblítése csökkenti az EC-t de egyes márkák és egyes szállítmányok EC értéke ennek ellenére magas lehet és számos termelő véleménye az, hogy minden egyes szállítmányt ellenőrzni kell. Megbízható termesztőpaplan előállítók a vízvizsgálathoz és a műtrágyázási recept kialakításához segítséget nyújtanak, de ezeket a termelőknek a saját kultúrájukhoz és termesztés-technológiájukhoz kell igazítaniuk. Az útmutató tartalmazhatja a mosott nyersanyag kálciumnitrátos feltöltésének módját, amely elvégzésével megteremthetjük a nátrium és kálcium közötti egyensúlyt, valamint javaslatot az ültetés elhalasztására mindaddig, amíg a drén EC-je el nem éri a kívánt szintet. A termesztőpaplanok drénjét érdemes mérni és a pH és EC-értékét rögzíteni a gyakran elvégzett levélanalízissel együtt, így a kezelés gyors váltására van lehetőség szükség esetén.
A kókuszrost rendkívül magas víztartókapacitása miatt a cserepes- és hidrokultúrában történő felhasználás esetén mind hangsúlyozzák az öntözési menetrend megfelelő módosítását a túlnedvesedés megelőzése érdekében. A kőgyapottal összehasonlítva a kókuszroston nevelt növények általánosságban ritkábban, de nagyobb vízadagokkal történő öntözést igényelnek. A jobb előállítók különféle kókuszrost keverékeket ajánlanak adott kultúrákra és klímatikus viszonyokra.
A minőségi termékek kínálata szűkülhet
A kókuszrost előállító üzemek gombamód szaporodnak, különösen Sri-Lankán és India déli részén, ugyanakkor Indonézia, Malajzia és a Fülöp-szigetek is rendelkeznek az előállításhoz szükséges potenciállal. A kókuszrost a kókuszdió parás külső héjának porszerű, szemcsés anyagából származik, ami a hosszú rostokat tartja össze a héjban. Ebből a porszerű anyagból mosás, szárítás, rostálás és osztályozás után válik kókuszrost. Ezután tégla, bála vagy paplan formába tömörítik össze és raklapozás és zsugorfóliás csomagolás után a szállítják.
A kókuszrost minősége számos tényezőn múlik, amelyek között talán a legfontosabb az előállítás módja, higiéniai szabályok követése és a minőségbiztosítás.
